A nagypapám élete javát egy erdőgazdaságban töltötte, ott nőtt fel és onnan ment el nyugdíjba
A nyári szünidőben sokszor elvitte az unokáit (minket) az erdőbe, a patakpartokra, és medvehagymázni, meg makkot szedni és mindenfelé.
Mi - városiak - persze több 10 kullanccsal tértünk vissza a nagypapás kalandokból a fő bázisra, a nagyihoz. :)
A nagymamám mindig finoman zsörtölődött:
- Hol voltál már megint a gyerekekkel, Jani?! :)
Sosem felejtem el, amikor egy nagyobb erdőhöz értünk, ahol egy óriási fatáblába vésve ez állt:
Az erdő fohásza
Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy,
amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet:
– Ne bánts!
Az "erdő fohásza" most kerámia csempe formában vásárolható meg, egyelőre egy darab készült belőle.
Szeretettel ajánlom erdészeknek, vadászoknak, minden természetjárónak.
A csempe mérete:
20 cm széles 25 cm magas
A csempe anyaga: kerámia
Leginkább beltéri használatra ajánlom!
Ezt a terméket itt találod meg:
Az erdő fohásza