Az utóbbi években a karácsony egyre inkább verseny lett.
Ki díszít szebben, ki süt többfélét, ki talál ki nagyobb ajándékot.
És közben valahogy egyre fáradtabbak vagyunk tőle.
Én, mint ajándékkészítő, hónapok óta karácsonyban élek – miközben a naptár szerint még ősz van.
A pultomon mindig van egy kis csillámpor meg káosz, pár elgurult csavar, meg egy fél bögre kihűlt kávé.
Nem tökéletes, de igazi.
A karácsony nem attól lesz szép, ha minden dísz egyforma, vagy ha a fa szimmetrikus.
Hanem attól, ha van benne egy kis kézmeleg. Egy kézzel készült ajándék, egy rajz, egy cetli, amin csak annyi áll: "szeretlek, még ha néha el is felejtem mondani."
Nem kell több fényfüzér. Csak több figyelem.
Nem kell tökéletes karácsony. Csak valódi.
Ha idén nem futószalagos ajándékot szeretnél, hanem olyat, amiben benne van az emberi kéz nyoma, nézd meg ezeket:
házáldás/háziáldás – otthonba, ajándékba, szívből.
adventi mécsestartók – mert az igazi fény nem a díszekből, hanem a meghitt pillanatokból jön.
határidőnaplóim – mert a legszebb ajándék néha az, ha időt adunk: magunknak, másoknak, vagy egy újrakezdésnek
